Orvosi források

Fogvatartottak/őrizetbe vettek ellátása

Az 1949-es III. genfi egyezmény külön rendelkezik a hadifoglyok ellátásáról. Ez kötelezettségeket ró a hadifoglyokat fogva tartókra, hogy méltósággal és emberségesen bánjanak velük, és biztosítsák számukra a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést. Az egyezmény 29–32. cikke az orvosi ellátást, az orvosi vizsgálatokat és az egészségügyi feladatokat ellátó foglyokat szabályozza. A 33. cikk a hadifoglyok ellátására visszatartott személyzet – ideértve az egészségügyi személyzetet – jogait és kötelezettségeit szabályozza. Emellett 1987-ben lépett hatályba az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezménye.

Sajnos háború és fegyveres összeütközés idején a foglyokkal nem mindig e rendelkezések szerint bánnak. Ide tartozhat az egészségügyi személyzet etikátlan magatartása is. E gyakorlat talán legrosszabb példái a náci rezsim által Németországban, valamint a japán hadsereg 731. egysége által a második világháború alatt a foglyokon végzett kísérletek voltak. Vannak bizonyítékok a foglyokkal szembeni rossz bánásmódra az úgynevezett felszabadító háborúk lázadáselhárító műveletei során, például Malájában, Kenyában, Adenben, Algériában, Vietnamban és a belga Kongóban. Újabban Észak-Írországban, a balkáni háborúkban, Irakban és Afganisztánban is felmerültek bizonyítékok a foglyokkal szembeni rossz bánásmódra. Ide tartozik az egészségügyi személyzet és a pszichológusok részvétele a „kihallgatásra való alkalmasság” megítélésében, valamint a foglyok morálját megtörő fizikai és pszichológiai technikákra vonatkozó tanácsadásban. Konkrét példák: az amerikai erők által az iraki Abu Ghraib börtönben elkövetett fogolykínzások, a brit fegyveres erőket érintő Baha Mousa-ügy, az afgán fogvatartottak kanadai erők általi átadása az afgán biztonsági erőknek, valamint afgán fogvatartottak megölése az ausztrál különleges erők által.

E események óta számos ország adott ki külön útmutatót a hadifoglyok és fogvatartottak kezeléséről, hogy biztosítsa a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelést. A katonai és a katonai egészségügyi személyzetnek meg kell értenie a hadifoglyok ellátásával kapcsolatos jogi és etikai kötelességeit. Azt is meg kell érteniük, mi a különbség a hadifogoly (akit a genfi egyezmények védelme illet meg) és a fogvatartott, illetve más olyan megnevezéssel illetett személy között, akit a nemzeti büntetőjog alapján fosztottak meg szabadságától.