- Az ellenségeskedésekben közvetlenül részt nem vevő civilek a nemzetközi jog szerint védelem alatt állnak, és nem lehetnek szándékosan vagy közvetlenül célpontok. Ahhoz, hogy valami közvetlen részvételnek minősüljön, sokkal többnek kell lennie, mint egyszerűen élelem vagy menedék biztosítása az ellenség számára.

- Csak akkor veszítik el a védelmet, ha a civilek közvetlenül részt vesznek az ellenségeskedésben, és jogos célponttá válnak.

- Ha kétségei vannak afelől, hogy valaki harcoló vagy nem harcoló személy-e, akkor az illetőt nem harcolónak kell tekintenie, bármilyen nehéz is ez.

"A jogászok és a genfi egyezmények szerint a civilek elveszíthetik a védelmüket, ha bizonyítható, hogy 'közvetlenül részt vettek az ellenségeskedésekben'... Ahogy a modern háború egyre inkább iparosodott, egyre inkább szervezett civil munkaerőt vett igénybe tankjai, repülőgépei, hajói és fegyverrendszerei építéséhez... Az a személy, aki a munkaideje egy részében fegyvert ragad a harcban, harcos vagy civil, vagy mindkettő? Csak arra az időre legitim célpont, amíg ténylegesen katonai szolgálatot teljesít, vagy másnap is lehet lelőni őket, amikor a földjeiket szántják vagy a gyerekeiket fürdetik?... A genfi egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyvének 50. cikke 1977-ben mind [ezeket a vitákat] újra végignézte, és ragaszkodott hozzá: "Kétség esetén, hogy egy személy civil-e, az illető személyt civilnek kell tekinteni", és "a polgári lakosságon belül olyan személyek jelenléte, akik nem tartoznak a polgári lakosság meghatározásába, nem fosztja meg a lakosságot polgári jellegétől".

Hugo Slim, Killing Civilians: Method, Madness and Morality in War, (Hurst, London, 2007), p190,194.