- Normális körülmények között a történelmi helyszínek és kulturális javak a nemzetközi jog értelmében védelmet élveznek a katonai erővel szemben.

- Ha katonai célokra használják őket, elveszítik a védelmet, és támadhatók.

- A katonai erőfeszítéseknek azonban továbbra is arányban kell állniuk a művelet tervezett eredményével.

Az arányosság megköveteli, hogy a katonai akcióból eredő károk, veszteségek vagy sérülések - nem csak a saját oldalon, hanem összességében véve - ne legyenek túlzottak a várt katonai előnyhöz képest. Hogyan egyeztethető ez össze a pragmatikus stratégiai gondolkodással? Végül is Eisenhower tábornok szavaival élve, aki az ókori műtárgyak és kulturális örökség lerombolására utalt: "Ha választanunk kell egy híres épület lerombolása és saját embereink feláldozása között, akkor embereink élete végtelenül többet számít, és az épületet kell feláldozni". Eisenhower azonban nem állt meg itt. Az idézet folytatódik: "De a választás nem mindig ilyen egyértelmű. Sok esetben a műemlékek megkímélhetők a hadműveleti szükségletek sérelme nélkül. A katonai szükségesség érvével szemben semmi sem állhat ellen. Ez egy elfogadott elv. De a "katonai szükségesség" kifejezést néha ott használják, ahol igazabb lenne katonai kényelemről vagy akár személyes kényelemről beszélni. Nem akarom, hogy ez a kifejezés lazaságot vagy közömbösséget takarjon."

Convention for the Protection of Cultural Property in the Event of Armed Conflict with Regulations for the Execution of the Convention 1954

http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=13637&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html

http://www.monumentsmen.com/blog/2013/12/29/3661/3661/