Bár a katonaorvosok a katonai hivatás tagjai is, egyben az orvosi szakmai közösség tagjai is, ezért a fegyveres erők többi tagjához képest további jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Az orvosoknak a betegeket az orvosi szükségleteknek megfelelően kell kezelniük, nem pedig egyéb okokból. Ellen kell állniuk a mások által gyakorolt nyomásnak, hogy a betegeket taktikai vagy stratégiai szükségletek szerint kezeljék.

Noha nehéz lehet elfogadni, az sem releváns, hogy a másik fél betartja-e a szabályokat vagy sem - pontosan ezekért a szabályokért harcolunk, és ezért lényeges, hogy elkerüljük, hogy ugyanarra az erkölcsi szintre süllyedjünk, mint azok, akik megszegik azokat.

"Az alapvető és elsődleges erkölcsi kötelesség a beteggel szemben áll fenn; függetlenül attól, hogy milyen etnikai, vallási vagy harci csoporthoz tartozik. A beteg autonómiáját veszélyeztethetik a katonaság tekintélyelvű kényszerei, de az orvosnak még mindig kötelessége, hogy szilárd erkölcsi kódexet alkalmazzon, hogy a lehető legjobb eredményt biztosítsa a beteg számára". (Blair, 2011).

Duncan Blair, ‘To Whom Does a Military Commander Owe a Moral Duty?’, in David Whetham (ed.), Ethics, Law and Military Operations, (Palgrave Macmillan, Basingstoke, 2011), p202

David Whetham, ‘Killing Within the Rules’, Small Wars and Insurgencies, issue 18/4 December 2007, pp.721-733.